Vicces történetek az iskolai hiányzások igazolásáról.
Kinek a felelőssége a tanuló holléte? Először is nézzük, mit mond a törvény. A felelősség az iskolában az iskoláé, azon kívül pedig a szülőé.
De mi van, ha a kamasznak reggel semmi kedve iskolába menni? (Éjjel stikában túl sokáig telefonozott, ezért álmos, fáradt.)
A szülő, ha engedékeny, igazolhatja a távollétet. Na és ha az ilyen jellegű hiányzás meghaladja a 3 napot? Szaladgáljon orvosi igazolás után?
Nem, az orvosi igazolás ugyanis nem erre való! Hanem arra, hogy tanúsítsa: a gyermek – pl. fertőző betegségét követően – ismételten közösségbe mehet.
Ez ment félre (jó alaposan) a köztudatban. Dehogyis menjen a gyerek orvoshoz ha szimplán csak megfázott. Még elkap valamit a rendelőben! A legtöbb anyuka pontosan tudja, mit kell ilyenkor tennie, az iskolát pedig elég tájékoztatnia: gyermekét otthon tartotta. A 3 napos szabály meg 50 éve nem létezik, mégis máig élő szokás. Az ún. „rendtartás” köztudatban élő maradványa.
Sok évtizede történt, de akár mai is lehetne az az eset, hogy amikor egy honvéd kollégista osztályban az osztályfőnök bekérte a fiúktól az igazolásokat.
A időpontokra aztán szép rendben meg is érkeztek az orvosi igazolások. Egyikük ismerőse asszisztens-gyakornokként szállította a pecsétes, aláírt papírokat „Rendelésemen megjelent” mondattal. A tanár kolléga el is kezdte az igazolások naplózását, egy idő után azonban gyanút fogott és utánanézett, vajon ki lehet az orvos?
Nőgyógyász volt. 😂
És még egy szösszenet az élet írta forgatókönyvből. Családi síelést követően, lebarnult arccal érkezik vissza a diák az iskolába… kezében a szülő által gondosan megszerzett orvosi igazolással.
Teljességgel felesleges, hisz törvény szerint tökéletesen elég az előzetes szülői kikérő!
Az iskolaigazgatók ezt pontosan tudják, az engedélyt meg is adják, bizalommal fordulhatunk hozzájuk az előzetes szülői kikérőkkel.
Magyar 
