Kérditek, ugyan miért mennek olyan sokan a Comeniusba? Azért, mert sok szülő szeretné kimenekíteni a gyerekét az „iskolai értékelésnek” nevezett bántások elől. • #gyereacomeniusba
Szóval a pedagógiai értékelés egyenlő a motivációval, a tanulás előmozdításával, és – ha már megtanítottam neki – a jeles értékeléssel. Nincs számonkérés, helyette tájékozódás van arról, hogy a tananyagot a gyermek megértette-e. Beépült-e a fejecskéjébe? Igen, ez többletmunka és sok türelem (no, az bőven kell hozzá!), de amikor a gyerek felkiált, hogy „értem a matekot!” és meg is tudja csinálni a példákat, na akkor kell egy ötöst ott nyomban besuhintani a naplóba és nagyon örülni, hogy jól dolgoztunk!
Az ég szerelmére! Pedagógusok vagyunk, hát mi bajunk lesz tőle, ha egy kis plusz egyéni felkészítést követően (a tízperces szünetbe is belefér) javítódolgozatot iratunk és egy szép új jeggyel felülírjuk a csúnyát?! Pluszmunka, az tény, de az eredmény kárpótolja a pedagógust a törődésért. Lehet órán differenciáltan, egyénreszabottan foglalkozni a gyerekekkel és ugyancsak egyénreszabott értékelést adni. A tanítók ezt tanulják, tudják és alkalmazzák is.
Aztán ötödiktől kezd elveszni a varázslat… De nem a gyermek hibájából!
Amúgy meg, ha jól tanítunk, dolgoztatjuk a gyereket az órán, akkor nem kell javítódolgozattal szöszmötölni, mert a doga már elsőre jól sikerül.
Aha… tehát vagy így vagy úgy, de visszahull ránk az, ahogyan órán a gyerekekkel dolgozunk.
Háááát, igen!
Ja, és nem kell elnyifogni unos-untalan a „megint nincs kész a házifeladatod, nesze egy szaktanári figyelmeztetés!” szöveget, mert házit nem is adunk. Igaz? Mert hát minek is adnánk?!
A gyerek szabadidejében menjen inkább sportolni, zenélni, a haverokkal focizni! Ne a házit körmölje duzzogva.
A finneknek ez bejött. Mi is megpróbálhatnánk!
NEM FÉRSZ BELE A DOBOZBA?
GYERE A COMENIUSBA!
#hanemférszbeleadobozba; #gyereacomeniusba
