Izgatottan gyülekezünk vasárnap délután a parkolóban egy kisbusznyi comeniuszos kissráccal.
Kaptunk a Fraditól jópár ingyenjegyet. Hát ez kihagyhatatlan, meg amúgy is meg szeretnénk tanítani a fiúknak a kulturált szurkolást.
A fradisas méltóságteljesen teljesíti kezdőkörét. Lenyűgöző a hatalmas madár büszke röpte.
A látvány a fiúkat is magával ragadja. Már vonulnak is be a csapatok, a srácok meg lelkesen sorolják a focisták nevét. Nézd, a Dibusz! Tőlünk 10 méterre áll be védeni a kapuba és a meccs alatt egyszer sem hibázik.
Ádámbácsi, ááádááámbááácsííí… szomjas vagyok! Ádám bácsi – a Comenius kiváló utánpótlás fociedzője – előkotorja a motyóból az innivalót és megitatja a lurkót. Míg éppen háttal áll, felüvölt az aréna: góóól! Vezet a Fradi!
Ádámbácsi, ááádááámbááácsííí… éhes vagyok! Ádám bácsi ismét háttal, és míg a hátizsákból előbányássza a szendót, újra üvöltésben tör ki a nézőtér: 2:0.
A harmadik gól előtt megint jön az ádámbácsizás: ezúttal pisilnie kell az egyik fiúcskának. Közben persze gól! Beáll a végeredmény: 3:0 a Fradinak. Ádám bácsi a háromból egyetlen gólt se látott!
Hát igen, a pedagógus a pálya szélén is szolgálatban van!
De a java még hátravan!
Felsorakozunk a hazainduláshoz. Ádám bácsi gondosan megszámolja a gyerekeket, a menet indulna a buszhoz. Záróemberként egyszer csak azt látom, hogy egy alsósforma kisfiú – mintha nem a mieink közül való lenne! – bevágódik a sorba és indul velünk. Állj, kiáltom, újraszámolás! És tényleg többen lettünk eggyel! Közben észreveszem, hogy a távolban egy apuka nyújtogatja a nyakát, láthatóan keres valakit. Magasra emelem a karom, és ahogy odapillant, rámutatok a kisfiúra.
Őt keresed?
Ritkán lát az ember olyan megkönnyebbülést, mint ami akkor fut végig ezen az ismeretlen apukán. Köszönöm! – rebegi hálás tekintettel.
NEM FÉRSZ BELE A DOBOZBA?
GYERE A COMENIUSBA!
#hanemférszbeleadobozba; #gyereacomeniusba
